- A szerencsére bízta volna a betegek sorsát a Tisza Párt új egészségügyi szakértője, egy a koronavírus-járvány idején jegyzett etikai ajánlás szerint. (Azért szerzett Magyar Péter új orvos-szakértőt, mert az előző, Kulja András végképp nevetségessé vált, amikor az ATV-ben rendezett vitán Takács Péter egészségügyi államtitkár megalázóan nagy fölénnyel, képletesen szólva, agyonverte.)
- Az eljárás lényege az volt, hogy amennyiben egy orvos nem tud szakmai alapon dönteni két beteg megmentése között, abban az esetben sorsolással kellett volna dönteni arról, hogy ki kapjon kezelést, és kit hagyjon sorsára az egészségügy.
- Az ötletet kritizáló, komoly szakemberek kifejtették, hogy ez nem egyeztethető össze az evidencia-alapú orvoslás követelményeivel, olyan betegek "lekapcsolását" is lehetővé tenné, akik még esélyesek lennének a túlélésre – ez pedig aktív eutanáziának, azaz emberölésnek minősülhet.
- Hegedűs Zsolt – aki a Tisza Párt lehetséges egészségügyi miniszterjelöltjeként is szóba került – olyan elveket képvisel, amelyek a legnagyobb krízishelyzetekben sem vállalhatók.
Megdöbbentő javaslattal állt elő a Magyar Orvosi Kamara (MOK) etikai kollégiumát vezető Hegedűs Zsolt még a pandémia idején. A Tisza Párt szakértőjeként megjelenő férfi, akit Kéri László Magyar Péter leendő egészségügyi minisztereként hivatkozott1 , a COVID–19-járvány idején kialakuló kórházi túlterheltség esetére azt indítványozta, hogy sorsolással döntsék el, melyik beteg kapjon életmentő intenzív ellátást, ha nincs elég erőforrás mindenki számára.2 Ez a gondolat – miszerint dobókockával, pénzfeldobással vagy más véletlenszerű módszerrel sorsoljanak ki embereket az élet és halál mezsgyéjén – hatalmas vihart kavart az orvosszakmában.
A javaslat szerint, ha két beteg teljesen azonos életkilátásokkal rendelkezik, és a szakmai kritériumok alapján sem lehet köztük választani, akkor a végső döntést "igazságosan" a véletlenre lehetne bízni. Ez a megközelítés azonban súlyos etikai aggályokat vet fel, mivel alapjaiban rengeti meg az orvosi hivatás erkölcsi alapjait: azt a több ezer éves, hippokratészi eskün3 nyugvó elvet, miszerint az orvos minden beteg életéért küzd, a lehető legjobb tudása szerint – nem pedig véletlenszerűen dönt róla.
A Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága (KOMT) élesen bírálta Hegedűsék javaslatát. Szerintük a sorsolás elve "nemcsak szakmailag tarthatatlan, hanem veszélyesen relativizálja az emberi élet értékét is". A társaság úgy látja: bármilyen dokumentumba foglalni azt, hogy ilyen döntések véletlen alapján szülessenek, "beláthatatlan következményekkel járhat a társadalmi bizalomra nézve". Ha az emberek úgy érzik, hogy kórházi kezelésük nem orvosi szempontok, hanem "szerencsejáték" alapján dőlhet el, az megingatja az egész egészségügyi rendszer hitelét.
Más orvosszakmai testületek is aggodalmuknak adtak hangot. Az Egészségügyi Tudományos Tanács vezető professzorai rámutattak: ilyen jellegű döntési mechanizmust "semmilyen hazai vagy nemzetközi etikai kódex nem támogat". A döntés kizárólag szakmai kritériumok – életkilátások, beavatkozási lehetőségek, betegséglefolyás – alapján történhet. A sorsolás alkalmazása nemcsak az orvosi felelősséget vonja ki a döntésből, hanem a beteg méltóságát és egyéni értékét is semmibe veszi.
Dr. Matkó Ida szakorvos, egyetemi docens, és Prof. Dr. Szauder Ipoly belgyógyász, kardiológus is közös cikkben kritizálta a járvány idején Hegedűs javaslatát. Az orvosok cikkükben4 rámutattak arra, hogy a Magyar Orvosi Kamara saját etikai ajánlása nemcsak szakmailag alá nem támasztott, hanem jogilag és erkölcsileg is súlyosan kifogásolható.
Forrásai nem felelnek meg az evidencia-alapú orvoslás követelményeinek, így a dokumentumban szereplő triázseljárások azon betegek "lekapcsolását" is lehetővé tennék, akik még esélyesek lennének a túlélésre – ez pedig aktív eutanáziának, azaz jogilag emberölésnek minősülhet. Az ajánlás ráadásul olyan személyt igényelne a triázstiszt szerepére, aki nem intenzív-terápiás szakorvos, és akinek döntése – hiányzó tudományos megalapozottság miatt – etikai és jogi szempontból is rendkívül kockázatos. Az írás szerint ez az ajánlás súlyos lelki terhet ró az orvosokra, és összeegyeztethetetlen mind a hazai etikai kódexszel, mind a nemzetközi normákkal.
Bár a MOK hangsúlyozta, hogy a sorsolás csupán "végső megoldásként", extrém, gyakorlatilag elméleti esetekre vonatkozna, a dokumentum nyilvánosságra hozatala önmagában is zavarkeltésre alkalmas. Főleg egy olyan kiélezett helyzetben, mint a koronavírus-járvány. Az orvosok kötelessége az, hogy minden lehetséges eszközzel döntsék el szakmai alapon, kit lehet megmenteni – nem pedig az, hogy a felelősséget egy pénzérmére bízzák.
A Magyar Orvosi Kamara által javasolt sorsolásos betegkiválasztás nemcsak szakmailag megkérdőjelezhető, hanem etikailag is rendkívül veszélyes precedenst teremtene: emberek életéről nem orvosi tudás, hanem puszta véletlen alapján dönteni méltatlan mind a beteghez, mind az orvosi hivatáshoz. A javaslat kidolgozója, Hegedűs Zsolt – aki a Tisza Párt lehetséges egészségügyi miniszterjelöltjeként is szóba került – olyan elveket képvisel, amelyek a legnagyobb krízishelyzetekben sem vállalhatók. Így az etikai felelősség mellett politikai súlya is van annak, milyen jövőképet kínál egy olyan egészségügyi vezetés, amely a döntések súlyát akár egy dobókockára is bízná.